Szűzkisfiú

Ez egy nemtommiez ötlettől vezérelve született, születik még majd ilyen, ajánlom nagybeteg barátnőmnek, Maggie-nek. ♥ remélem tetszeni fog.
ui.: az 5. évad 3. részéből merítettem az elejét, csak pár részletet írtam, a többit pedig odaképzeltem.
a címért szintén Maggie-nek hatalmas köszönet magasröptű beszélgetésünkből ♥
Ez a zene ajánlatos hozzá, ezt hallgattam hozzá, bár csak az utolsó pár sorocskánál.

- Szóval… ez az utolsó napod a földön. Mit tervezel? – kérdezi Dean, viszonylag ártatlan hangnemmel, de vigyora mögött hátsó szándék lapul. Castiel csak vállat von.
- Nem tudom. Ülök itt csendben. – figyeli, ahogy Dean megkerüli őt, az asztalra támaszkodik két tenyérrel és koboldvigyor terül szét az arcán.
- Na mondok én két dolgot. Egy: Lolka és Bolka buzik voltak. Kettő: nem hagyom, hogy szűzen halj meg. – jelenti ki hirtelen fapofával, majd felkapja a vállára a táskát, megpaskolja az angyal karját és int, hogy indulás az Impalához. Miután mindketten beültek, Dean valamit kezd a rádióval – némi ütögetés és egy kis káromkodás formájában – és zenét varázsol. Kemény, tombolós-hörgős; Castiel befogja a fülét és az ülésbe süpped. Nem meri megkérdezni, mégis kik szenvednek ennyire a Pokol tüzén.

Egy órás utazás után érkeznek meg a Dean által kijelölt célállomáshoz. Castiel némileg szaggatott mozgással kászálódik ki az autóból; elgémberedett tagjai keservesen reccsennek, ahogy nyújtózkodik.
- Dean… ez mi?
- Egy bár. Kupleráj. Ne mondd, hogy még nem jártál ilyen helyen. – mondja Dean felvont szemöldökkel. Castiel fejrázásától megadóan felsóhajt, majd belekarol az angyalba és behúzza az épületbe. Odabent minden neonfényben izzik, a falak lilák, az asztalok halvány rózsaszínben tündökölnek; az örömlányok lenge ruhákban lejtenek, táncolnak és csalogatják a kuncsaftokat. Castiel ül az egyik asztalnál, kezeit a combjain pihentetve és egyenes testtartásba merevedik, mint aki karót nyelt. Előtte ott az érintetlen korsó sör, Dean pedig kacarászva az angyal arckifejezésén üríti a saját korsóját.
- Lazulj már, Cas! Élvezd a szabadságot, a nők látványát! – rikkantja és áthajolva az asztal fölött megpaskolja Castiel kezét, biztatásképp.
- Dean, ez a bűn barlangja… - motyogja Castiel. Mint egy végszóra, egy szőke hajú, gömbölyű vállú és hófehér selyemhálóingbe bújt lány lépked oda, ajkain csábos mosoly játszadozik és egyenesen Castielre néz.
- Helló, szépfiú. Hogy hívnak? – teszi fel a kérdést és ujjaival felsétál az angyal vállán. Castiel összerezzen, továbbra is merev testtartásban mered előre, Dean arcára, és némán üzen a tekintetével segítségért.
- Cas! A neve Cas. – segíti ki a feszengő angyalt Dean és jóindulatúan vigyorog hozzá. A csábos domborulatokkal rendelkező hölgyemény felragyog.
- És mi a te neved, cicám? – kérdezi Dean, majd végigsimít a lány derekán.
- Szüzike – válaszol egyből a szőkeség és kuncog, de figyelme továbbra sem szakad el Castieltől. Szeméből csak úgy süt a paráználkodhatnék. Castiel nyel egyet és Dean noszogatásától kísérve feláll, menne a lány után, mikor Dean megállítja.
- Ha hitelkártyát kér: nincs. – jelenti ki, és egy köteg pénzt nyom az angyal kezébe. Castiel értetlenül néz rá, majd megfordul és az örömlány után megy.
Dean, mint aki jól végezte dolgát, visszaül az asztalához, sörébe kortyol és jól megnézi magának az egyik nőt, amint az elsétál mellette, macskaléptekkel, csípőjét riszálgatva.
Épp kezd belelendülni a csajozásba, mikor éles sikolyt hall. Azonnal tudja, mit kell tennie, lecsapja a korsót az asztalra, kabátját magára terítve vágtat a szobák felé, de megtorpan a folyosón.
- Te mocskos szemétláda! Te rohadék!  - visítja Szüzike, az előtte álló, félig kigombolt ingű Castiel arcába. Az angyal értetlenül áll, továbbra is abban a merev testtartásban, majd tekintete Deanre siklik. Dean odavágtázik, majd félrelép, ahogy a szőke örömlány az ő arcába is belesikít.
- Te is mocskos szemétláda vagy! – visítja és heves riszálgatások közepette elviharzik. Dean őszinte döbbenettel fordul Castiel felé.
- Mit csináltál?
- Belenéztem a szemébe. És elmondtam neki, hogy az apja postás volt, és hogy lelépett… - motyogja válaszul az angyal, majd tekintete elkalandozik. Ekkor jönnek a biztonságiak.
- Asszem lépnünk kell – mondja Dean és Cas karját megragadva kisietnek a kuplerájból.
Dean előregörnyedve, a térdein megtámaszkodva nevet, szinte fuldokolva; Castiel pedig aggódva hajol oda hozzá.
- Mi olyan vicces?
- Cas… rég nevettem ilyen jót! – fulladozik Dean, és folytatja a röhögést. Beszállnak az Impalába, és visszahajtanak rejtekhelyükhöz.

- Dean… mit csinálsz? – kérdezi Cas elakadó lélegzettel, ahogy Dean letépi róla a ballonkabátot, messzire eldobja és a falnak nyomja őt.
- Mondtam, hogy nem hagylak szűzen meghalni… - leheli a férfi és az angyal nyakába csókol. Castiel halkan felsóhajt, karjai azonnal Dean teste köré fonódnak és húzza magához. Követelődző mozdulatokkal hántja le róla a felsőt. Vágya érezhető, szinte betölti a levegőt, elektromosság feszül közöttük, forró csókjuk szinte zizzen. Dean a falnak szorítva simul hozzá, húzza le róla a zakót és az inget, a nyakkendőt szinte letépi majd egy csinos kupacba hullajtva őket nyúl be az angyal combjai alá, felemeli és megindul vele. Castiel kapaszkodik belé, ajkait a férfi nyakához nyomja és csókolja, finoman, majd egyre hevesebben. Az Impala csábít, a hátsó ülés megnyikordul alattuk, ahogy befekszenek, az ajtó becsapódik mögöttük az angyal egyetlen mozdulatára. A levegő hideg, de hamarosan izzani kezd az autó. Mellkasuk összefeszül, vadul hullámzik, az ablakok bepárásodnak.
Castiel rekedten nyögi Dean nevét, végigkarmol a hátán. Teste ívbe feszül, ahogy megérzi magában a férfit. Lábait a dereka köré kulcsolja és hevesen csókolgatja, markolja Dean karjait, majd ujjai végigszántanak hajában. Izzadt testén megcsillan a hold sápatag fénye, az autó megadóan rugózik gyors ritmusuktól. Vadul lüktet a szívük, ahogy egymáshoz simulnak; szinte eggyé válik szívdobbanásuk. Testük összefonódik, Dean puha csípőmozgása hangos nyögéseket csal ki az angyalból. Castiel végigkarmol a hátán újból és újból; Dean csókokkal borítja be a mellkasát, a nyakát. Ajkait a bőrére tapasztja, finoman harapja és kiszívja. Rácsókol a nyomra, majd kicsit gyorsít mozgásán, megtámaszkodik az angyal fölött és megcsókolja Őt hosszan; Castiel fuldoklón viszonozza, zihál és belenyög a csókba.
Végül a gyönyör végigcikázik egymáshoz simuló testükben, Dean óvatosan, nyögve dől az angyalra és kabátját magukra teríti. Az angyal bújik hozzá, karjait a nyaka köré fonja és szorosan öleli, ragaszkodón. Testéből sugárzik az eddig elfojtott szeretet. Dean finoman megcirógatja az arcát és csillogó, mélykék szemeibe néz.
- Beváltottam az ígéretem… - suttogja cserepes ajkakkal; képtelen beismerni, hogy szereti Őt, hosszabb ideje vágyik rá.
Végül az autóban alszanak el, egymásba kapaszkodva és Castiel hosszú idő után először álmodik.