újabb destiel. nem a legjobb, főleg így hajnali fél kettő körül. kötelességemnek éreztem megírni.
ajánlott zene hozzá, nem a szöveg miatt, hanem inkább a dallam miatt.
éccaka van már. jó éjt.
Hé, Cas…
Emlékszel? Az első találkozásunkra?
Mikor egy késsel köszöntöttelek? Mikor a mellkasodba állítottam, oda, ahol a szíved dobogott?
Akkor még nem sejtettem, hogy az a szív számomra ki fog tárulni.
Emlékszel, mikor rám néztél és közölted velem, hogy az Úr egyik angyala vagy?
Az a hang, amivel ezt kimondtad, őszintén… végigfutott a hátamon tőle a hideg.
De komolyan! Akárhol is vagy, most biztos röhögsz. De ne félj, amint megtalállak, már nem röhögni fogsz, hanem megfulladsz majd. Az ölelésemtől, igen… azt hiszem, attól.
Emlékszel arra, amikor…elvittelek a kupiba? Látnod kellett volna magadat, amilyen képet vágtál!
Hát az kész röhej volt.
Emlékszel, amikor megigazítottam rajtad a kabátot, Te pedig figyelted minden egyes mozdulatomat?
Emlékszel, amikor azt mondtam Neked, hogy mikor valaki legutoljára így nézett rám, azt megdugtam?
Emlékszel, mikor mellettem ültél az ágyon és megkérdezted, mit álmodtam?
(csapongó gondolatok)
Emlékszel, amikor… elsőnek megcsókoltalak? Menekülni akartál, de nem hagytalak. Végül csak megadtad magad, és visszacsókoltál, de olyan mélyen, hogy azt hittem, letolod a nyelvedet a torkomon.
(fájó emlékek)
Emlékszel, ahogy néztem rád utána? Láttam a saját tükörképemet a pillantásodban. Boldog voltam, mert viszonoztad a csókot. És Te is boldog voltál, mert merted viszonozni.
Emlékszel, mikor magadba szívtad a Purgatórium összes lelkét és lényét egyszerre?
Emlékszel, hogy nem akartál bennünket bántani? Hogy próbáltál távol tartani bennünket magadtól? Óvtál minket.
(az angyalok vigyáznak rád)
Emlékszel, mikor véresen, sebesülten megjelentél nálunk és majdnem összeestél?
Megrémültem, Cas. Féltettelek. Azt hittem, meg fogsz halni. Tudtam, hogy meg fogsz halni. De nem akartam hinni Neked.
Emlékszel mindenre, igaz?
Sajnálod, mi? A halálodat éltem át, Cas. Láttalak meghalni. Legszívesebben sírtam volna. Ahogy összeestél…
Emlékszel, ahogy szólongattalak?
Emlékszel, ahogy magadhoz tértél épen, és legfőképp egészségesen?
Emlékszel, ahogy küzdtél a leviatánok ellen…
Onnantól már semmire sem emlékszel, igaz?
Könyörgöm, Cas… gyere vissza, hozzám. Hozzánk… fáj Nélküled az élet.
Emlékszel? Az első találkozásunkra?
Mikor egy késsel köszöntöttelek? Mikor a mellkasodba állítottam, oda, ahol a szíved dobogott?
Akkor még nem sejtettem, hogy az a szív számomra ki fog tárulni.
Emlékszel, mikor rám néztél és közölted velem, hogy az Úr egyik angyala vagy?
Az a hang, amivel ezt kimondtad, őszintén… végigfutott a hátamon tőle a hideg.
De komolyan! Akárhol is vagy, most biztos röhögsz. De ne félj, amint megtalállak, már nem röhögni fogsz, hanem megfulladsz majd. Az ölelésemtől, igen… azt hiszem, attól.
Emlékszel arra, amikor…elvittelek a kupiba? Látnod kellett volna magadat, amilyen képet vágtál!
Hát az kész röhej volt.
Emlékszel, amikor megigazítottam rajtad a kabátot, Te pedig figyelted minden egyes mozdulatomat?
Emlékszel, amikor azt mondtam Neked, hogy mikor valaki legutoljára így nézett rám, azt megdugtam?
Emlékszel, mikor mellettem ültél az ágyon és megkérdezted, mit álmodtam?
(csapongó gondolatok)
Emlékszel, amikor… elsőnek megcsókoltalak? Menekülni akartál, de nem hagytalak. Végül csak megadtad magad, és visszacsókoltál, de olyan mélyen, hogy azt hittem, letolod a nyelvedet a torkomon.
(fájó emlékek)
Emlékszel, ahogy néztem rád utána? Láttam a saját tükörképemet a pillantásodban. Boldog voltam, mert viszonoztad a csókot. És Te is boldog voltál, mert merted viszonozni.
Emlékszel, mikor magadba szívtad a Purgatórium összes lelkét és lényét egyszerre?
Emlékszel, hogy nem akartál bennünket bántani? Hogy próbáltál távol tartani bennünket magadtól? Óvtál minket.
(az angyalok vigyáznak rád)
Emlékszel, mikor véresen, sebesülten megjelentél nálunk és majdnem összeestél?
Megrémültem, Cas. Féltettelek. Azt hittem, meg fogsz halni. Tudtam, hogy meg fogsz halni. De nem akartam hinni Neked.
Emlékszel mindenre, igaz?
Sajnálod, mi? A halálodat éltem át, Cas. Láttalak meghalni. Legszívesebben sírtam volna. Ahogy összeestél…
Emlékszel, ahogy szólongattalak?
Emlékszel, ahogy magadhoz tértél épen, és legfőképp egészségesen?
Emlékszel, ahogy küzdtél a leviatánok ellen…
Onnantól már semmire sem emlékszel, igaz?
Könyörgöm, Cas… gyere vissza, hozzám. Hozzánk… fáj Nélküled az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése