hosszú idő után végre sikerült megszülnöm valamit így hirtelenjében, de a gépem meghalt, szóval ami a műhelyemben van destiel, azt most jegelnem kell, laptopon semmim sincs, csak ezt tudtam összehozni - egy videó inspirált, rögtön adom is --->
és a zene hozzá ez volt
és a zene hozzá ez volt
Hosszú ideig szemez Luciferrel. Tekintetéből süt az
elszántság, de legbelül… legbelül
retteg a bátyjától. Fél tőle, fél a haláltól.
Szavai úgy siklanak a levegőben, akár az óceánon a vitorlás hajó; gátlástalanul hazudik, hogy minden rendben lesz. Lucifer csak nézi Őt, Gábrielt, és rosszallóan ingatja a fejét. Szemmel tartja Őt, holott tudja, hogy Gábriel egy klónjával beszél. Még nem mutatja jelét, hogy észrevette volna; de már tud róla, az elejétől fogva. Lucifer megpördül, megragadja Gábriel kezét, vele együtt az angyalvérszennyezte tőrt is. Beleállítja az arkangyal gyomrába, kétszer megforgatja.
Gábriel lélegzete elakad, szája sikolyra nyílik – de hang nem jön ki a torkán, szeme kikerekedik és hitetlenül mered bátyjára.
Miért?
Nem akartam neked rosszat, bátyám.
Mindig is szerettelek.És így viszonzod azt a határtalan szeretetet, amit tápláltam irántad; szerettelek, bátyám, mindig is és nem szívesen ragadtam ellened fegyvert.
Mi értelme az életnek, ha egyszer véget ér?
A sebből nem lövell vér. A tőr nem mozdul többé, ottragadt, Lucifer tekintete pedig sajnálatot sugároz – és melegséget, szeretett öccse iránt. Hagyja, hogy az arkangyal tehetetlenül roskadjon a földre.
Miért, Lucifer? Miért nem vagy képes jót cselekedni? Miért kell meghalnom?
Hová kerülök ezután?
Purgatórium, válaszolja egy hang Gábriel fejében; hangja olyan, akár ezernyi gyerekkórus csilingelő éneke, varázserejű, megnyugvást idéző. Gábriel a hátára zuhan, a tőr kijjebb lökődik a sebből, pár vércsepp felszabadul. Gábriel szeme lecsukódik, szemhéja mögött egy fényes alak nyújtja felé a kezét.
Porhüvelye körül szenes tollak terülnek el; a bukott angyal szárnyai messze elterülnek a holttest két oldalán. Lucifer elfordul tőle, de szemében sajnálat és fájdalom csillan.
Fogd a kezem és elkísérlek a Purgatóriumba, búgja a hang Gábriel fülébe, Gábriel megragadja az apró, ám erős kezet és feltápászkodik. Lenéz porhüvelyére, és elmosolyodik; fájdalmasan és mégis boldogan.
Hát ilyen meghalni, gondolja és követi kísérőjét.
Lépésük halkul, az alak egy gyermek; egy kis szeráf, aki átkíséri Gábrielt a Purgatóriumba.
Megnyugvás, szeretet és csend ölel majd Téged körül, a hang éteri, gyönyörű és csilingelő. Gábrielt eltölti a nyugodtság, a kellemes fáradtság.
I’m coming home, I’m coming home,
tell the world, I’m coming home…
Szavai úgy siklanak a levegőben, akár az óceánon a vitorlás hajó; gátlástalanul hazudik, hogy minden rendben lesz. Lucifer csak nézi Őt, Gábrielt, és rosszallóan ingatja a fejét. Szemmel tartja Őt, holott tudja, hogy Gábriel egy klónjával beszél. Még nem mutatja jelét, hogy észrevette volna; de már tud róla, az elejétől fogva. Lucifer megpördül, megragadja Gábriel kezét, vele együtt az angyalvérszennyezte tőrt is. Beleállítja az arkangyal gyomrába, kétszer megforgatja.
Gábriel lélegzete elakad, szája sikolyra nyílik – de hang nem jön ki a torkán, szeme kikerekedik és hitetlenül mered bátyjára.
Miért?
Nem akartam neked rosszat, bátyám.
Mindig is szerettelek.És így viszonzod azt a határtalan szeretetet, amit tápláltam irántad; szerettelek, bátyám, mindig is és nem szívesen ragadtam ellened fegyvert.
Mi értelme az életnek, ha egyszer véget ér?
A sebből nem lövell vér. A tőr nem mozdul többé, ottragadt, Lucifer tekintete pedig sajnálatot sugároz – és melegséget, szeretett öccse iránt. Hagyja, hogy az arkangyal tehetetlenül roskadjon a földre.
Miért, Lucifer? Miért nem vagy képes jót cselekedni? Miért kell meghalnom?
Hová kerülök ezután?
Purgatórium, válaszolja egy hang Gábriel fejében; hangja olyan, akár ezernyi gyerekkórus csilingelő éneke, varázserejű, megnyugvást idéző. Gábriel a hátára zuhan, a tőr kijjebb lökődik a sebből, pár vércsepp felszabadul. Gábriel szeme lecsukódik, szemhéja mögött egy fényes alak nyújtja felé a kezét.
Porhüvelye körül szenes tollak terülnek el; a bukott angyal szárnyai messze elterülnek a holttest két oldalán. Lucifer elfordul tőle, de szemében sajnálat és fájdalom csillan.
Fogd a kezem és elkísérlek a Purgatóriumba, búgja a hang Gábriel fülébe, Gábriel megragadja az apró, ám erős kezet és feltápászkodik. Lenéz porhüvelyére, és elmosolyodik; fájdalmasan és mégis boldogan.
Hát ilyen meghalni, gondolja és követi kísérőjét.
Lépésük halkul, az alak egy gyermek; egy kis szeráf, aki átkíséri Gábrielt a Purgatóriumba.
Megnyugvás, szeretet és csend ölel majd Téged körül, a hang éteri, gyönyörű és csilingelő. Gábrielt eltölti a nyugodtság, a kellemes fáradtság.
I’m coming home, I’m coming home,
tell the world, I’m coming home…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése